Aki nincs velünk, az ellenünk van
Ismerős a mondat? Az ötvenes évek legsötétebb időszakát idéző politikai szlogen ma, 2024 után is kísért, ráadásul nem a nagypolitika színpadán, hanem a Baranya szívében fekvő Kozármislenyben. A településen, amely hivatalosan a békés fejlődés és a függetlenség mintaképeként szereti láttatni magát, a valóság egyre inkább egy zárt, ellenvéleményt nem tűrő hatalmi gépezet képét mutatja.
A városvezetés papíron civil és független. A felszín alatt azonban egy olyan összefonódás rajzolódik ki, ahol a közös érdekek, az egymásrautaltság és a korábbi politikai kötődések – a sokak által emlegetett „narancs múlt” – sokkal erősebb kapcsot jelentenek, mint bármilyen hivatalos frakciófegyelem. A polgármesteri csapat monolitként mozog, a döntések hátterében pedig nem a szakmai viták, hanem a hűség és a pozíciók megőrzése áll.
De mi történik azzal, aki ebben nem hajlandó részt venni?
Aki nem emeli fel a kezét vezényszóra a testületi üléseken, vagy nyíltan kérdéseket mer feltenni a döntések mögötti gazdasági összefonódásokról, az azonnal célkeresztbe kerül. Kozármislenyben a politikai vita fogalma megszűnt: helyét a célzott karaktergyilkosság vette át. Ha valakinek önálló gondolata van, nem az érveit cáfolják, hanem a személyét próbálják hitelteleníteni és ellehetetleníteni.
A módszer professzionálisan és szervezetten működik. A közösségi médiát elárasztják a kommentelők, akik összehangoltan zúdítanak valótlanságokat, személyeskedő támadásokat és rágalmakat mindenkire, aki nem a hivatalos vonalat képviseli. A cél egyértelmű: a kritikus hangok elhallgattatása, a közéleti szerepvállalástól való elrettentés és az elrettentő példamutatás mindenki másnak, aki kérdezni merne.
Valóban ez lenne a kozármislenyi demokrácia? Egy olyan helyi közélet, ahol a szabad véleménynyilvánítás ára a nyilvános meghurcoltatás?
Egy virágzó kisváros erejét nem az adja, hogy mindenki szolgaian bólogat a hatalomnak, hanem az, ha a döntések valódi viták, átláthatóság és a közösség bevonása mellett születnek. Amíg a városvezetés reflexe a kritika hallatán a trollhadsereg és a karaktergyilkosság, addig a függetlenség csupán álca marad, a „közjó” pedig csak a belső kör érdekeinek kényelmes szinonimája. Kozármisleny ennél többet érdemel.
