Régi barátai – ki mostanában gyakran megfordul Kozármislenyben hivatalos ügyeit intézendő – hívta fel a figyelmemet Ferenc Miklósra, a Pécs melletti kisközség polgármesterére.
A barátom azt állította: Ferenc Miklós csodát művel falujában, s cselekedeteinek hála. Kozármisleny bizonyosan soha nem látott fejlődésnek néz elébe, mi több, a falu már most ott tart, ahol a hasonló kis települések talán ötven év múlva. Ha nem hiszem, járjak utána, mondta a barátom, s hozzátette még: úgy tudja, hogy Ferenc Miklós kisgazdaszimpatizáns. Nem elhanyagolható szempont írja a Heti Kisújság.
Szót fogadtam öreg cimborámnak, s nemrég egy szép napon – előzetes megbeszélés után – hivatalában felkerestem Ferenc Miklóst.
A MÉRNÖKÖK KÖSZÖNNI TANULNAK
Már az gyanút ébresztett bennem – nem vagyok ilyesmihez szokva ahogyan a polgármesteri hivatalba lépvén fogadtak. Kellemes hölgy pattant föl a bejárat melletti nyitott ajtajú szoba asztala mellől, s szorgalmasan tudakolta: ki vagyok, mi vagyok, mit óhajtok, aztán egy másik – szintén kellemes – hölgy gondjaira bízott, aki a polgármester színe elé vezetett.
– Na végre – mondta Ferenc Miklós a bemutatkozás után -, már azt hittem, nem jön.
– Hát, tudja, hogy van az – mondtam -, az utak meg minden… – Világos – mondta a polgármester -, a lényeg az, hogy itt van. Essünk neki! Miről is van szó? Láttam, energikus ember a vendéglátóm, nincs helye itt a lassú epikának, rögtön a lényegre tértem tehát.
– A kozármislenyi csodáról szeretnék hallani – mondtam merészen, s barátom szavait idéztem elő az itteni megfoghatatlan gazdasági fejlődésről. – No, csoda azért nem történt – mondta Ferenc Miklós -, de az biztos, hogy egy-két eredményünkre büszkék lehetünk. – Menjünk sorjában – javasoltam.
– Rendben van. Ha megengedi, kicsit messzebbről kezdeném. Tudja, immár húsz éve vagyok vállalkozó. Villamos targoncákat javít, szervizel az a kft., amelynek a vezetője vagyok, és elmondhatom, hogy jól megélek belőle, anyagi gondjaim nincsenek. Tulajdonképpen dacból lettem maszek. A cég, ahol előtte dolgoztam, nemigen tűrte az újítani akaró, kreatív embereket, az volt a jó dolgozó, aki lenyomta a maga nyolc óráját, nem izgett-mozgott, nem ugrabugrált, nem jött elő ilyen-olyan javaslatokkal. Nos, én magam más típus vagyok. Nem nyugodhatok, ha van valamilyen ötletem, azt meg is valósítom. A vállalatnál azonban ezt a magatartást nem nézték jó szemmel, odáig jutottam, hogy például a mérnök urak nem fogadták a köszönésemet. Mit tehettem, megtanítotam őket köszönni, és mennem kellett.
No, akkor vágtam bele a vállalkozásba, és megfogadtam, soha többé nem dolgozom az állami szektorban. Mindezt azért mondom el, hogy jobban megértse azokat a későbbi, kozármislenyi csodákat. Szóval a lényeg az: javítgattuk a taroncákat, minden ment a legnagyobb endben. Amikor közeledett a rendszerváltás ideje, s jobban lehetett már kritizálni, beléptem a Kisgazdapártba, hogy miért pont oda? Úgy láttam, az ő programjuk a leginkább közel álló az: a nézeteimhez, mondhatnám úgy is, a vállalkozók legfőbb támogatóját láttam ebben a pártban. Nos, meg kell mondanom, csalatkoztam eleget, sok minden nem úgy alakult, ahogyan vártam.
POLGÁRMESTERSÉGÉRT FEGYELMI?
További részletek a mellékelt dokumentumban.
